amikor az ember 3 órára végre jól érzi magát, majd reggelre a hasfájása mellé egy nem enyhe bűntudat is párosul. A mai programom már le is mondtam, és eltakarodok tanulni. Viszlát szociális élet, hello szakdolgozat.
What would I give
To live where you are?
What would I pay
To stay here beside you?
What would I do to see you
Smiling at me?
Where would we walk?
Where would we run?
If we could stay all day in the sun?
Just you and me
And I could be
Part of your world
What would I pay
To stay here beside you?
What would I do to see you
Smiling at me?
Where would we walk?
Where would we run?
If we could stay all day in the sun?
Just you and me
And I could be
Part of your world
Egy hónapja...
...egyedül. Már csak 5-ször ennyi. Mondanám, hogy "még", de valaminek tartania kell bennem a lelket, és ez talán az, hogy alig van szabadidőm, így viszonylag gyorsan telik az idő. Kivéve amikor nagyon hideg van, és unalmas munkát kell végeznem napi 8 órában... De szerencsémre feltalálták a hangoskönyvet! És kitartóan várom azok jelentkezését, akik ráérnek hétfő, kedd vagy szerdán 10 és 6 között, és van vezetékes telefonjuk, mert ingyen fel tudom őket hívni, hogy szórakoztathassanak, miközben egyforma nadrágokat darabolok ;) Bár nem igazán van térerő az alagsorban, de megoldom...
Subscribe to:
Posts (Atom)